Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma

Drámanap - 2019

2019-02-11 11:48:00

„Jó volt a chips” – írta egy 10.P-s diák a drámanapra reagálva. Történt-e más is ezen a napon? Erre a kérdésre keressük a választ elemző írásunkban.

Ebben a tanévben is 7 osztály mérte össze az erejét kreativitásból, kooperációból, örömszerzési képességből és munkakultúrából ezen a napon. Míg idáig eljutottak, sokat kellett küzdeniük egymással, hogy havonta sikerüljön teljesíteni a kívánt időszerű feladatot. S bár osztályon belül nem egyenletesen oszlottak meg a terhek – ez mindig így van, még lesz olyan osztályprodukció, ahol helyre billenhet a mérleg-, végezetül minden osztály ki tudott állni egy bemutatandó darabbal.

A 10.G osztály kezdte a napot, amely szerencsétlen fordulatot hozott a számunkra: a főszereplőjük megbetegedett. Egy ilyen esemény romba tud dönteni egy amatőr (nem foglalkozásszerűen a témával foglalkozó értelemben használjuk a szót) társulatot akkor is, ha egyébként nagyszerű ötletet tükröző, jól szerkesztett drámai előadást terveztek. Shakespeare: Szentivánéji álom című drámájában az ügyetlen, csekély értelmű mesteremberek vállalkoznak szerelmi tragédia előadására, ami már önmagában is a komikum forrása. Jól felismerték a G-sek, hogy ez a világ megidézhető korszerűen, ha börtönbe helyezik a cselekményt, s bumburnyák rosszfiúkra szabják a darabot. Külön dicséretet érdemel az a dramaturgiai fogás, hogy tétje is lenne a rabok számára a vállalt előadásnak: a szabadlábra kerülés. Egyszerű, de ötletes jelmezek és kellékek dicsérik az előadást akkor is, ha a körülmények összejátszása folytán a nap leggyengébb produkciójára sikeredett. A plakát minősége azonban visszamenőleg is dicséri az osztály projektmunkáját, a projektmunka folyamata során mindig időben és igényesen készültek, elsőként írták meg a beszámolót a munkafolyamatról is, így megérdemelten kapták az egyik szabadnapot éppen ők. 

„A csapatmunka az osztályunk tagjait sokkal közelebb hozta egymáshoz és a 10.G osztályból egy összetartóbb, tapasztaltabb és ütőképes csapatot kovácsolt. Nem számít, hogy nyerünk-e vagy sem, a lényeg az, hogy jól éreztük magunkat.” (Teréki Martin)

A 10.A osztály egyenletes teljesítményt nyújtott: élvezetes lett a werkfilmjük, tökéletes a plakátjuk, az előadásukról pedig csak felsőfokban lehet nyilatkozni: igényesen feldolgozott Shakespeare-darabot láthattunk, nagyszerűen szórakoztunk. A számtalan vicces ötlet egyike a táncparódiájuk volt, ekkorra már a közönség visított a gyönyörűségtől. A színészek értőn közvetítették Nádasdy Ádám fordításában megismert szöveget, ültek a poénok, jó volt a csöppnyi színtér felhasználása. Kitűnő színészi tehetséggel megáldott diák Kovács Boldizsár, gratulálunk a legjobb férfi mellékszereplő díjához!

Következzen a beszámoló egy részlete, mert híven tükrözi a siker (ők nyerték meg a legjobb rendezésért kapható szabadnapot) forrását:

„Ha kicsit tárgyilagosabb szeretnék lenni osztályunk előadásával kapcsolatban, meg kell említenem, hogy több dologra is szerettünk volna nagyobb hangsúlyt fektetni. Ezek közül talán a legfontosabb a szórakoztatás. Hiszen az embernek szüksége van a szórakoztatásra, a nevetésre, szerettünk volna olyan előadást összehozni, ami örömet okoz; mind nekünk, mind a közönségnek. Ugyan, hogy utóbbi, vagyis a publikum tetszésének elnyerése meg fog-e történni, és ha igen, milyen mértékben, még nem tudjuk, de azt az egész osztály nevében bátran állíthatom, hogy nekünk rengeteg vidám pillanatot okozott a projekt, és reméljük, még fog is. De vajon ér-e valamit a szórakoztatás csak úgy magában, nyersen, tanulság és mögöttes tartalom nélkül? Sokak szerint igen, de mi ezzel nem értünk egyet. Ezért szerettünk volna néhány szentenciát is belecsempészni „művünkbe”.”(Bényei Tamás)

A 10.K osztály Shakespeare: Sok hűhó semmiért című drámájából kapta az első jelenetet, amelyben egy felvágott nyelvű lány szidja az egyik nemest, aki szintén nem megy a szomszédba segítségért, hogy visszavágjon a lánynak. Őket boronálja össze a boldog, házasságra készülő unokanővér és a vőlegénye, a herceg. Jó kis helyzetkomikum, amit ki is használtak a K-sok, s nem győzzük dicsérni a szereplőket, talán a „bokor” szerepében viccesen tündöklő Kucsera Boglárkát és Hero szerepében hitelesen játszó Kovacsevics Borotyánt a leginkább. Élvezetes volt a tánc is, bár kissé spontánnak tűnt, kevéssé megtervezettnek. A plakát viszont ötletet, munkát és vidámságot közvetít a mai napig is a díszterem ajtaján. Aki nem hiszi, járjon utána. A K-sok kapták a legjobb plakát díját. Szívesen idéznék a beszámolójukból is, de még nem jutott el hozzám, miként az I-seké sem.

A 10.I osztály nem könnyű darabot kapott: Moliere: Tartuffe című drámájának első jelenetét. Remekül megértették annak a lehetőségét, hogy a különböző színészekre kiosztott szerep-szöveg önmagában is vicces lehet attól, ha a színészek hozzák a saját stílust és humort egyazon karakter megformálásában. Elmondhatatlanul humoros volt palóc tájszólásban meghallani az eredetileg francia arisztokrata matróna (vénasszony/tisztes idős úrinő) szövegét, amelyben leállíthatatlanul szidja a családtagjait. Ráadásul többnyire fiúkra osztották ki a szerepet az I-sek, s mindez összeadódva az előadás humorát erősítette. Kritikusan szólva az előadásnak sok köze nem volt a francia klasszicista drámához, de még egy jól szerkesztett drámához sem, viszont roppant szórakoztató volt az említett stílusjáték és a záró mozzanat, a fergeteges a táncelőadás. Méltán kapták meg a stílusjátékért és a színpadi mozgásért járó oklevelet. Az újonnan bevezetett közönségdíj nyertesei is lettek, amiért igazgatói gesztusként egy szabadnapot kaptak.

A 10.P osztály remek díszletekkel vonult fel, nagyszerűen szerkesztett előadással készültek: tévé műsorok rendjébe illesztették a kapott szöveget Moliere: A fösvény című drámájából. Dicséretes a „valósághoz tartozó” szereplő jelmeze és szerepjátéka: a mai magyar valóság egyik figuráját keltette életre a kompozíció: a lefáradt, testileg-lelkileg igénytelen tévénézőt. A kezdeti technikai ügyetlenségre kiválóan reagált Tátrai László, aki fölényesen és oldottan fogadta az elcsúszott nyitást. Kedves, szórakoztató volt a műsorrendet bemutató játék, nagyszerű stílusjátékot láthattunk ebben a részben a P-sektől is. Kár, hogy a kötelezően kapott szöveg előadása gyengébben sikerült, az értő és kreatív közvetítés maradt el. Viszont a werkfilmre nagy hangsúlyt fektettek a diákok, így megérdemelten kapták meg ezért és a legjobb jelmezért az elismerő oklevelet. Varga Dóra pedig mind a filmben, mind a színpadon nagyszerű színészi játékot produkált, ezzel sok örömet okozott a nézőknek. Ennek az osztálynak a beszámolójában találtam a legjobb mondatot is, ami akár mottója lehetne minden iskolai feladatnak is.

„ Kezdetben úgy gondoltam, hogy a drámanapi előadás csak teher lesz, nem is nagyon volt kedvem hozzá. Azonban ahogy elkezdtünk dolgozni a projekten és kezdett kialakulni az egész történet, festettük a díszleteket, döbbentem rá, hogy ez jó is lehet.”(Viszus Virág)

A 10.E osztály maffiatörténetté alakította A fösvényt, és rendesen meg is ijesztette a közönséget az egyik kellékkel, ( szervezőként fel is kapcsolódott bennem a vészjelzőlámpa ). A főszereplő a magabiztos, erőszakos, ordibáló, ezért ostoba típust hozta nagy átéléssel. Lendületes játéka meggyőző volt. Nagy elismerés illeti a túszt alakító diáklányt is, aki kibírta az előadás végéig gúzsba kötözötten a szerepével járó kellemetlenséget. Ügyesek voltak, remek díszletet építettek, illett a témához, munkával is járt az elkészítése. Méltán kaptak díjat ezért a munkájukért. Ötletes plakátot is terveztek, eltesszük ezt a munkadarabot is, hogy megőrizzük az időben későbbi korok okulására.  Sajnos beszámolót csak a munkafolyamatról kaptam utólag, az egész projekt értékeléséből nem. Így elmarad az idézet is.

A 10. N osztály produkciója maradt a legvégére, s jó döntés volt, mert rendkívül élvezetes előadást láthattunk az osztálytól. Méltán kapta meg a legjobb női és férfi szereplő teljesítményét elismerő oklevelet ez az osztály. Gyönyörűen beszélt Balogh Ádám, akárcsak Bényei Tamás az A osztályból, aki a legszebb beszédért díjat kapta. Kaluzsa Panna képes volt koncentráltan végigjátszani az előadást azokban a pillanatokban is, amikor nem volt szöveges szerepe. A mozgása, a mimikája következetes és élvezetes lett, nagyszerű élményt nyújtott. Üdítő volt A fösvényt ismét részleteiben látni az osztálynak köszönhetően. Az asztalt alakító Gulyás Milán is kitűnő szórakozást nyújtott a közönségnek.

Az N osztály is a projektmunka folyamata során pontosan elkészítette a feladatokat, ötletes plakátot is készített. Talán a werkfilmben nyújtottak gyengébb teljesítményt, de minden más feladatban ötletesek és ügyesek voltak. Gratulálunk az osztálynak!

Végezetül: a szervező, tehát a cikk írója kapott kritikát is, ami azért öröm, mert azt jelzi, hogy fontos a drámanapi projekt, és van még bőven teendő a tökéletesség eléréséig. Például: hogy lehet elérni azt, hogy a diákok rendben hagyják maguk után a termeket, el- és visszavigyék az elkért díszletelemeket s  a kellékeket? Hogy el lehessen mondani: A chips is jó volt és a chipses zacskó is a helyére került.

Gratulálunk az osztályoknak!

Teiszler Mária
a programért felelős tanár