Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

Nemzetek találkozója Salzburgban

2019-12-12 16:26:00

2019 november 16-án egy verőfényes délután indultunk kalandos utunkra Salzburg irányába, vagy mondhatnám úgy is, hogy Mozartstatdba, hisz tudjuk, itt született a világ egyik legnagyobb, – ha nem a legnagyobb – zeneszerzője, Wolfgang Amadeus Mozart. Kis osztályunkból 3 bátor diák jelentkezett résztvevőnek, Székely Veronika, Gozon David, valamint jómagam, Hődl Aliz. Kísérőtanárunk a tüneményes Daróczi Éva Tanárnő volt, aki pedagógusi hivatása révén minden percben aggódott a biztonságunkért (de komolyan, minden percben :D ).

A rendkívüli élményeket szeretnénk megköszönni a „HLW Neumarkt” iskola végzős diákjainak, akik az „International Summit of Culture and Theatre” nevezetű cserehetet megszervezték, és a nagylelkű diákoknak és családjaiknak, akik elszállásoltak minket, és külön tisztelet nekik, amiért ezen felül még rengeteget foglalkoztak is velünk. 

Eme program nem csupán a más kultúrák megismeréséről szólt, hanem valami sokkal többről: arról hogy ne legyenek előítéleteink, vagy ha vannak is, ne gátoljanak minket, hanem győzzük le őket, hiszen nem helyes megítélni bárkit is a származása alapján. A világ szinte minden tájáról érkeztek kíváncsi diákok, köztük a távoli Amerikából, a hatalmas Oroszországból, vagy egyenesen a katolikus egyház bölcsőjéből, Olaszországból, persze a szomszédos Németországból is átugrottak néhányan.

 

Legelső napunkon átkeltünk az osztrák-német határon és Münchenben néztünk körül, ahol még egy múzeumot is volt időnk meglátogatni, ámbár délután kicsit rosszra fordult az idő, így egy kávézóban kötöttünk ki, és különösen örültem, hogy e napon volt szerencsénk az orosz diákok társaságát élvezni, akik meglepő könnyedséggel és folyékonyan beszélték a közös nyelvet (ami jelen esetben az angol volt).

Persze, ahogy itt Vácon, a hétfővel ott is elkezdődött a suli (HLW Neumarkt kódnéven), aminek mellékhatásai közé sajnos a korán kelések és a fagyos reggelek is beletartoztak. Az egész hétre a legfőbb feladatunk egy kis humoros színdarab megírása és előadása volt, melynek témája, hogy viccesen mutassuk be a különböző országok sztereotípiáit. A slusszpoén kedvéért a csoportok felosztása természetesen vegyes volt…

 

Ami igazán tetszett, hogy az ebédünket minden nap az iskola diákjai főzték és tálalták fel nekünk, hiszen – bár ezt még nem említettem, – ez egy vendéglátóipari iskola, persze néha voltak érdekes megoldások, pl. a rizs, amit egy kicsit (kb.10x) több sóval szórtak meg, mint kellett volna, de összességében nagyon jókat ettünk. Délutánonként különböző izgalmas programokon vehettünk részt, például megfőztük, megsütöttük a különböző nemzetek tradicionális ételeit, és egy „nemzetközi büfé” keretében el is fogyasztottuk őket.

Volt szerencsénk Salzburg városát is végigjárni egy idegenvezető hölgy asszisztálásával, és jöhetett a várva várt Mozart-koncert, ahol már epedeztünk, hogy végre leülhessünk a székeinkre és hallgassuk, ahogy a mennyei melódia megtölti a csarnokot… Nagy meglepetésünkre azt kell, hogy mondjam, hogy egészen élveztük a darabot, és az egy óra, amit bent töltöttünk, gyorsan elszállt.

 

Utazásunk során másodszorra is buszra huppantunk, és újra átkeltünk az osztrák-német határon, ezúttal viszont Obersalzberg volt a cél, ahol idő szűkében csak egy órácskát töltöttünk, de igyekeztük azt is produktívan tenni, ezért megnéztünk egy érdekes múzeumot, és betekintést nyertünk egy második világháborús bunkerbe is!

Csütörtökön ismerkedtünk kicsit az osztrák kultúrával, ami tartalmazott többek között egy rövid nyelvórát és egy osztrák néptáncot is. Utóbbiban mi is kipróbálhattuk magunkat (őszintén szólva, ez elég viccesre sikeredett). Majd elérkezett az utolsó nap, a színdarabok előadásának napja. Minden csoport szenzációs darabot mutatott be, a közönség az összes műsorszámon nagyon jól mulatott.
Itt töltött nagyszerű hetünket egy közös lakomával zártuk, ahol a fogadó családok is részt vettek. Este még megköszöntük ideiglenes „családjainknak” a vendégszeretetüket. Egy rövid – de annál mélyebb – alvás után szombat hajnali hatkor elindultunk haza Budapestre, hogy hétfő reggel újra a Boronkayban lehessünk!

Hődl Aliz