Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma

Pszichológus a digitális távoktatás időszakában

2020-04-01 08:06:00

Kedves Diákok, Kollégák, Szülők!

Ha a mostani helyzet szorongást okoz, ha a tanulás/munka nem megy, ha nehéz az egész napos együttlét, a digitális távoktatás időszakában is keressenek, keressetek bátran!

Fogadóóráim időpontja: Hétfő- csütörtök 9-11, 14-17 óra

facebook: Ancsi Berényi-Jerebák

email: iskolapszichologus77.vszc@gmail.com

tel.: 0630 364 22 64

skype: ancsi.jerebak

 

Berényi-Jerebák Anikó

iskolapszichológus

 


 

Napi gondolatébresztő 3.

Legyünk őszinték egymáshoz!

A megváltozott körülmények könnyebben elviselhetők a családban, és végre teljesülhet sokunk álma: több időt tölthetünk szeretteinkkel, mint a munkatársainkkal. Az összezártság idővel azonban ki is élezheti a konfliktusokat, a kapcsolati anomáliákat. A kommunikáció és a kapcsolódás a legrövidebb út két ember között. „A félreértések, a véleménykülönbségek, egymás véletlen vagy szándékos megbántása sokkal hamarabb feldolgozható, ha átbeszéljük, mi is történt. Fontos, hogy ne söpörjük a szőnyeg alá ezeket, mint egy ’rendes család’, mert ha megéljük, előbb túllehetünk rajtuk.”

Egyedül és együtt is jó lenni

Az egyik konfliktusforrás a határok kialakítása lehet. „Beszéljünk őszintén arról, ha tágabb határokra van szükségünk fizikailag és lelkileg is. Olyan énidőre, amikor a saját dolgunkkal foglalkozhatunk, vagy azon a módon töltődhetünk, ahogy szeretnénk. Emellett érdemes keresni a közös erőforrásokat is: megnézni a párunkkal vagy a gyerekeinkkel közös kedvenc filmet, elővenni a fotóalbumainkat, felosztani a házimunkát és a közös tevékenységek közben is ismerkedni. Nem fogunk kifogyni az újdonságokból, hiszen ez élethosszig tartó folyamat.”

Részlet egy velem készült interjúból. BJA

Küldök egy linket egy imaginációs, relaxációs gyakorlattal, ami kifejezetten a koronavírus járványra válaszul készült. Ha van néhány perced elcsöndesedni és befelé figyelni, tedd meg, ez a videó segíteni fog.


  


Napi gondolatébresztő 2.

„Segítőtársaink a bajban


Nagy valószínűséggel krízishelyzetben sem vagyunk egyedül: családunk, barátaink, gyülekezetünk, szomszédaink vagy akár településünk lelki és fizikai segítsége megtartó erőt jelenthet számunkra. Mi az én felelősségem és mi nem? – ez alapkérdés most.

„Nem tudjuk, meddig fog tartani a járvány, és nem tudjuk befolyásolni mások viselkedését sem. De mi tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ne kapjuk el és ne is terjesszük a vírust, ugyanakkor tudatosítsuk, hogy Isten kezében vagyunk. Arra nincs ráhatásunk, milyen hírek jelennek meg a járvány kapcsán, de arra igen, mennyi hírt olvasunk, és teret engedünk-e a szívderítő üzeneteknek is, például arról, mennyi összefogás létrejött, vagy hogyan igyekeznek az emberek humorral felfogni az otthoni karantént. Sokaknak segítség lehet, ha készítenek egy forgatókönyvet arról, mi történne, ha kórházba kerülnének, akár meg is beszélhetik ezt a családtagjaikkal, és igen, ha ez ad biztonságot, pakoljanak be a sporttáskába.” Ha valakin mégis elhatalmasodna a félelem, esetleg irracionális gondolatai támadnának, például ellenségként kezdene tekinteni mindenkire, aki potenciális vírushordozó lehet, ne féljen segítséget kérni – biztat a szakember.

Több pszichológus, lelkigondozó is felajánlott a járványidőszakban ingyenes segítő beszélgetést.

Az önkéntes pszichológus segítőket többek között itt érheti el:

* Pszi.hu
* Meghallgatunk.online
* Ifjúsági Lelki Elsősegély
* KÉK-VONAL Gyermekkrízis Alapítvány”


Napi gondolatébresztő 1.

Hogyan oldjuk saját szorongásunkat?

 

Ehhez hasonló helyzettel a mi életünkben még nem kellett megküzdenünk. Sokan aggódunk a megbetegedés kockázata miatt, féltjük a hozzátartozóinkat, tartunk a munkahelyünk elveszítésétől vagy attól, hogy hazacipelhetjük a vírust az otthonunkba. Mit kezdjünk a félelmeinkkel? – adódik a kérdés. „Először is: nézzünk szembe velük, hiszen úgyis ott dolgoznak a mélyben, hol feltörnek, hol a háttérből irányítanak, hiszen így működünk. Néhány gyakorlati lépés segíthet leküzdésükben:

• Mondjuk ki: ez a helyzet próbára tesz minket, és éljük meg a fájdalmát, a vele járó szorongást! Ez lehet, hogy néhány napot igénybe vesz.

• Ha még nem tettük meg: alakítsunk ki napi rutint!

• A fizikai stressz levezetésére és az álmatlanság leküzdésére tornázzunk napi 20-40 percet, akár reggel-este, vagy végezzünk egyszerűbb légzőgyakorlatokat!

• A parttalan tévébámulás, telefonnyomkodás az értelmetlenség és az elveszettség érzését erősítheti. Szánjunk időt inkább olyan szabadidős tevékenységekre, amelyek ellazítanak, örömet okoznak, megmozgatják kreativitásunkat, segítenek otthonosabbá tenni környezetünket!

• A megfelelő biztonsági lépéseket megtartva, ha lehetőségünk van, menjünk ki a természetbe, amíg megtehetjük! Ha biztonságosan ki tudunk jutni, akár minden nap tegyünk egy nagy sétát a közeli erdőben, folyóparton!

• Tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, ha másképp nem lehet, akkor online vagy telefonon! Elintéznivalóinkat igyekezzünk az interneten keresztül elvégezni, ha egyedül nem megy, akkor kérjünk ehhez segítséget!

• Ha úgy érezzük, csökkent a szorongásunk, kevésbé vagyunk stresszek, csak akkor kezdjünk el a megoldókulcsokon gondolkodni, áthelyezni a fókuszt, előre tekinteni. A napi vagy heti időbeosztásunkban szenteljünk külön sávot annak, amikor teljes elánnal belevethetjük magunkat az ötletelésbe, de azon kívül éljünk a jelenben!