Pedig jó ötletnek tűnt 

Beszámoló a 2026 március 14-i iskolai kirándulásról 

Március hónapjának elején gondoltunk egy merészet (utólag egyöntetűen úgy módosítottuk, hogy ÉN gondoltam) és a kirándulás célterületét áthelyeztük a Pilis-Visegrádi-hegység területére. Mikor a kijelölt útvonal magasságprofilját megtekintettük nem tűnt hatalmas kihívásnak... 

Az időjárással szerencsénk volt: egy esőcsepp nem zavarta utunkat, pedig benne volt a pakliban és bizony sötét fellegek gyülekeztek is a láthatáron. A talaj már régen nem kaphatott vizet, mert szinte mindenhol nagyon erősen megszilárdult állapotban volt, ami a gyaloglás során már inkább hátrány lett. 

A kiindulóponthoz jutás flottul ment: komp, busz, HÉV. Pomázon leszálltunk és megkezdtük emelkedésünket (egyben elmélkedésünket) a Holdvilág-árok felé, ami egy igen látványos szurdokszerű képződmény. Mivel a főváros közelében van így számtalan kiránduló lett utitársunk: kutyával, gyerekkel, csoportosan. Az árok alján jött az igazi csoda: a bővízű Gemini-forrás, amiből percekig ittam volna ha nem lett volna sor mögöttem. Igazi felüdülés volt. Érdekes módon a kirándulás eleji kaptató már kellőképpen kifullasztott minket és bizony tudomásul kellett vennünk, hogy a tavaszi fáradtság bedöntötte az ajtót. 

Csobánka. A kiugró hely. Vajon hány ember él a lehetőséggel? Ugyan voltak tippjeink, de a végső arány hatalmas meglepetés lett: a csoport nagyjából fele gondolta úgy, hogy elég volt és a túracipőt buszra cserélték.  

A kirándulás maradék része nem telt kihívás nélkül, mert most jött a legmagasabb pont és intenzív emelkedéssel. Egyre többször kaptam meg a “Te ötleted volt.” mondatot mikor látták rajtam az intenzív koncentrációt a fájós lábfej és gondolataimból való kiűzésre. Itt azért levonhattuk a tanulságot: az intenzív kifáradás után a kilátás élvezete már nem az igazi. Azért valljuk be a lejtmenet sokkal élvezetesebb volt és kaptunk egy kis ízelítőt Budapest Csillaghegy részének hangulatából is. A csillaghegyi HÉV megálló lett utunk utolsó pontja. Mindannyian fellélegeztünk és talán egy cseppet ismét nőtt bennünk a tisztelet a természet szépségei iránt.  

Czene Gábor