Tisztet Vendégeink!

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a hagyományos, de a most szokásostól kicsit eltérő szalagavató ünnepségünkön! Hagyományos, mert hosszú évtizedek óta zajlik. Eltérő pedig azért, mert ugyan a szakmai osztályokba járó diákjaink ugyanúgy 12. évfolyamosok, mint a gimiseink, de tudjuk, hogy ők majd csak egy évvel később végeznek. Mégis ők maguk döntöttek úgy, hogy együtt szeretnének ünnepelni, aminek én személy szerint is nagyon örülök, mert mutatja az évfolyam összetartását.

Külön tisztelettel köszöntöm Dudás Tibort, a Centrumunk kancellárját, aki nem csak egykori diákunk volt, de most büszke szülőként is jelen van. 
Minden nagyobb rendezvényünk állandó résztvevőjeként itt is külön köszöntöm dr. Molnár Lajost. Jómagam is a 20. évemet taposom igazgatóként, de ő előttem 31 évig volt az iskolánk igazgatója, azaz az elmúlt fél évszázadban mi ketten láttuk el a Boronkayban ezt a tisztséget. Egyébként ő is érintett rokoni kapcsolattal, hiszen az egyik unokája itt van a színpadon. 

„Azért gyűltünk most itt össze …” kezdi a szertartást a lelkipásztor, amely indításnak éppenséggel itt is jó lehet. De hát miért is? A szalagavatónak régi története van, még Selmecbányáról indult, amikor az utolsóéves diákokat kikísérték a városkapuig, s ott egy fenékberúgással jelezték nekik, hogy hamarosan ki kell lépniük a nagybetűs életbe. Aztán egy nagy bállal zárult az esemény. Nos, sok minden megváltozott azóta. Fenékberúgás már rég nincs, talán nem is lenne ildomos. S az az igazság, hogy a nagybetűs, önfenntartó életbe is sokan még nem fogtok kilépni a továbbtanulásotok miatt. Ráadásul, ahogy már említettem a szakmai osztályba járók majd csak 2027-ben fognak végezni. Mégis, számtalan oka van ennek az összejövetelnek. 

Bár a többség nem lép ki ezen tanév végén a Boronkay kötelékéből, azért teendő van bőven, hiszen az érettségire előírt, kötelező közismereti tantárgyak mindegyikéből vizsgázni fogtok, amire bizony fel kell készülni. S ez az alkalom egyben erre is figyelmeztet, mint annakidején Selmecbányán. S kérem is, hogy vegyétek komolyan! Egyrészt magatok miatt, hogy minél jobb legyen a bizonyítványotok, s a Boronkay miatt is, mert az ott mutatott teljesítményetek beleszámítanak a technikumok rangsorolásába. Tehát ti most ezzel tudtok a legtöbbet tenni iskolátokért. 

Az okok felsorolásában nem hagyhatjuk ki a közösségi élményt sem. Alsóbb évesekként ti is megnéztétek, ahogy az akkor 12.-esek hogyan gyakoroltak az aulában a műsorokra, s most rajtatok volt a sor. Sok plusz munka, sok befektetett idő és energia, de meg lett a jutalma a közösségépítésben, az élményszerzésben. S higgyétek el, ez is nagyon fontos dolog! Túl azon, hogy megláthattátok, hogy a pozitív élményekért is meg kell dolgozni, s ha megdolgozol érte, akkor meg is lesz a jutalmad. 

S mielőtt hosszúra nyújtanám az ittlétünk okainak listáját és kifejtését, már csak egyet említek, mégpedig a szeretteitek büszkeségét. Mert ki ne akarna részese lenni az általa szeretett ember örömének? A szüleitek, nagyszüleitek a saját ifjú korukat láthatják bennetek vissza, s ha akarják, ha nem felidéződnek általatok azok az évek, s talán a kellemesebb emlékek lesznek ilyenkor előnyben. Talán még el sem tudjátok képzelni, milyen büszkeség számukra látni benneteket a színpadon. Biztos sokat hallottátok már a szüleitektől, nagyszüleitektől azt a mondtatot, hogy „Amikor én olyan idős voltam, mint te .” Talán mosolyogtatok magatokban rajta, pedig ez egy tényleg fontos mondat, mert ez is azt bizonyítja, hogy általatok élik meg újra a fiatal korukat. S ehhez neked szinte nem is kell tenned semmit, mert túl azon, hogy okosak és szépek vagytok – itt had legyen szabad közbe szúrnom, hogy jópáran egészem komoly megjelenésbeli változáson mentetek át a hétköznapi (a lányoknál a „derék ki”) öltözethez képest, nos, szóval ezeken túl ilyenkor tölti el a szülőt egy olyan érzés, amit csak egy szülő tud megtapasztalni, aki mindig csak adott, akkor is, ha számára ez lemondásokkal járt, hogy megérte! Megérte, mert itt van az én vérem, teli a jövő lehetőségeivel. S ezáltal magukat is sikeresnek érezhetik. S igen, kedves szülők, nagyszülők, Önök valóban sikeresek, hogy egy ilyen generációt adtak az országnak, mert ők fogják előre tolni a szekerünket, s a Boronkaynak, mert általuk lettünk, vagyunk az ország egyik legjobb technikuma.

Kedves Diákok! 

Végezetül pedig azt kérem tőletek, amit minden évben, amióta szalagavató beszédet mondok:
Az első adandó alkalommal menj oda a szeretteidhez, öleld meg őket! Nem kell mondani semmit, csak legyen egy hosszú ölelés, s hidd el, abban benne lesz az egész világ! S ha te is így érzed, na akkor léptél be a felnőtt kor küszöbén.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Mindenkinek jó hangulatú estet kívánok!

Jöjjenek hát a főszereplők, a Boronkay 12. évfolyama!

Fábián Gábor igazgató

A galéria, illetve a teljes műsor videófelvétele Itt elérhető, letölthető