2026/27 szeptember 26. -  A tanév első túrája

Az idei tanévet egy rövidebb, de csodaszép visegrádi körtúrával indítottuk. A helyszínre Vácról indultunk, ahol a csapat többsége már 8:00-kor összegyűlt. Néhányan csatlakoztak Vác és Nagymaros között is, és miután a Dunát átszeltük a helyi komppal, az utolsó résztvevők is megérkeztek. A névsor megírása után 30 fővel indultunk utunkra. Velünk voltak jelenlegi és volt diákok, lelkes aktív és nyugdíjas tanárok, továbbá Nagy Sándor, a tanüzem munkatársa is.

Visegrád központjából a piros csík jelzésen indultunk, ami már az elejétől fogva egy kisebb emelkedőt jelentett. Hamar kiderült, hogy a csapat jó erőben van, ugyanis a tervezett tempónál jóval gyorsabban haladtunk. Ez azt is jelentette, hogy gyakrabban kellett kis pihenőket beiktatni, hogy a le-lemaradozók beérjenek minket.

A várost elhagyva egy csodás kis patak mellett haladtunk el. Mivel az utunk itt a piros kereszt jelzésre tért át, a patak medréig, amerre a piros csík haladt, nem tudtunk lemenni. Így csak felülről csodáltuk meg a csordogáló vizet, miközben nekivágunk a „csúcstámadásnak”. Egy maréknyi fiatal olyan gyorsan kaptatott felfelé, hogy tréfás választás elé állítottam őket: vagy gyakran állnak meg pihenni (azaz bevárni a többieket), vagy tyúklépésben haladnak tovább. Nekik több sem kellett, lábat pontosan a láb után pakolva, kényelmes „tyúktempóban” folytatták az utat. 

Eljött az első nagyobb megálló ideje – egy kikericsmező mellett tízóraiztunk. Eddigre nagyjából a táv harmadát tettük meg. Miután mindenki elfogyasztotta, amit hozott, folytattuk utunkat, immáron a hegygerincen. Nagyjából fél óra után elértük a túra, és talán az egész hegység legszebb kilátópontját. Itt egy rövid pihenőt tartottunk, a következő megálló pedig a visegrádi bobpálya volt, amit már nagyon vártak a diákok.

Szép időnk volt, emiatt a bobpálya kasszájánál hosszú, tömött sor állt. Egy pár csúszás azért éppen belefért, mielőtt elindultunk volna hazafelé. Kicentizve, de mindenki időben odaért a gyülekezőpontra, és elkezdtük a végső ereszkedést. Elhaladtunk a Visegrádi vár mellett, és szép tempóban 10 perccel a komp indulása előtt értünk révbe.
Fáradtan, de jókedvűen vettük utunkat hazafelé. Összegezve egy remek évkezdő túrához volt szerencsénk, és mindenkit szeretettel várunk az októberi bringázásra is!

Baksza Dávid és Juhász Zita

Fotók: Sinkó Viktor Péter