Hagyomány és kihívás. E két szóval tudnám jellemezni kerékpártúránkat. Egyrészt hagyomány, mert ha április, akkor kerékpár, másrészről kihívás, hisz ha egy kissé tájékozottabb embernek megemlítjük a Deszkametsző kifejezést, rögtön eltűnik a szájáról a mosoly, keresztet vet, és szólítja az Urat. Hogy miért? Lássuk csak!  

Az iskola előtt gyülekeztünk 8 óra magasságában és örültünk az időnek, hiszen kerékpározásra teremtették ezt a gyönyörű időjárást. Első meglepetésünk a kerékpárút eredeti hidjának lezárása volt, de szerencsére kezelhető távolságban kínáltak alternatívát.  

Személyes véleményem szerint ez a “nemszeretem” szakasz, mert annyira sűrű a forgalom, hogy nagyon zavaró. Kismarostól kezdve a helyzet annyival lett jobb, hogy közelebb kerültünk a zöldellő természethez, ugyanakkor viszont emelkedők jöttek nagyobb arányban és közvetlenül mellettünk mentek el az autók. Szokolyán szusszantunk egyet, majd eltekertünk Királyrétig. Pontosabban Királyrét legelejéig, és itt kezdődött a java. A címben szereplő szakasz oly meredek, hogy aki hirtelen akarja letudni, annak bizony vagy profinak kell lennie, vagy... le kell szállnia a bicikliről és tolnia. Pár diák és én az utóbbi kategóriába tartoztunk és jó pár száz métert így tettünk meg. Mivel minden éremnek két oldala van, így írjunk a szakasz pozitív oldaláról is: a csúcsról olyat lehet gurulni, hogy az “ánglus” király, jelenleg III. Károly is megirigyelné. Persze ő valószínűleg elektromos rásegítéses biciklivel jönne.  

Kóspallag: pihenő, frissítés, nyújtózás. Márianosztra felé jutottunk el egy olyan elágazáshoz, ami után az út már Zebegény felé szinte végig lejtett. Gondolhatná a nyájas olvasó, hogy hú, de szerencsések voltunk, de ez az út! Hajh! Egykor aszfaltozott volt, mára már csak nyomokban szilárd burkolatú, a terep girbe-gurba, szinte kirázta belőlünk a lelket több kilométeren keresztül! Azonban a biciklik jól teljesítettek. Zebegény: pihenő, frissítés, nagy levegő. Zebegénytől végig a bicikliúton jöttünk, de ez még közel 20 kilométer volt, így többünk ülőszervei megszenvedték a maradék távot. Néha bizony jól esett időről-időre megállni. A Duna melletti szakasz nagy meglepetése a kisebb fokú leégés volt: a víztükör megtette a maga hatását.  

62 kilométert követően leszálltunk az iskola előtt a járműveinkről és elindultunk haza, ki így, ki úgy.  

Czene Gábor